Tartalom

Az alábbiakban röviden ismertetjük a nyelvtanban használt fontos nyelvtani kifejezéseket. A magyarázatok az eszperantó nyelvtan szempontjából vannak megfogalmazva. Más (eszperantó vagy más nyelvek) nyelvtanában a kifejezéseket néhány más módon is használhatják. A lernu!-nyelvtanban szereplő kifejezések többé kevésbé követik Kalocsay és Waringhien Plena Analiza Gramatiko-jának használatát.

adjektivo (melléknév)
Szó, amely főnév vagy főnévszerű szó leírására szolgál.
adjekto (kiegészítő)
Mondatrész, amely megmondja, milyen módon, melyik helyen, melyik időben, milyen eszközzel stb. történik az állítmány cselekvése (vagy állapota)Minden mondatrész az állítmányon, alanyon, tárgyon és állítmányi mellékmondaton kívül kiegészítő.
adverbo (határozószó)
Szó, amely valami olyan leírására szolgál, ami nem főnév, vagy főnévszerű szó (tehát ige, melléknév, melléknévszerű szó, más határozó- vagy határozószerű szó vagy egész mondat).
afikso (Képző (elő- és utóképző))
Szógyök, amelyet főképpen összetett szavak képzésére használunk: utóképző vagy előképző.
afrikato (zárhang (affrikáta))
Mássalhngzó teljes zárral képezve, amelyet megszakítunk, de csak annyira, hogy a levegő át tudjon jutni.
aktivo (cselekvő mondat)
A rendes mondatfaj, amelyben az alany végzi az állítmány cselekvését. Ld. szenvedő szerkezet.
akuzativo (tárgyeset)
Az -N jel.
apozicio (értelmező)
Mondatrész, amely közvetlenül egy másik mondatrész előtt áll és ugyanazt fejezi ki más szavakkal.
epiteto (jelző)
Melléknév, melléknévszerű szó, határozószó vagy határozószerű szó, amely közvetlenül egy másik szóra vonatkozik.
finitivo (ragozott ige)
Igealak, amelyet állítmányként használhatunk.
frikativo (réshang)
réshang
futuro (jövő idő)
Igealak, amely jövőidejű cselekvést vagy állapot fejez ki.
imperativo (felszólító mód)
Igei mód, amely parancsot jelöl (az óhajtó mód egyik használata eszperantóul.
indikativo (kijelentő mód)
Igei mód, amely valós cselekvésekre és állapotokra utal.
infinitivo (főnévi igenév)
Igei mód, amely semlegesen nevez meg egy cselekvést vagy állapotot, anélkül, hogy megmutatná, hogy valós dologról, akaratról vagy képzeletről van szó.
interjekcio (felkiáltó szó)
Felkiáltó szó
kondicionalo (feltételes mód)
Igei mód, amely nem valós, elképzelt vagy fantasztikus cselekvéseket, állapotokra utal.
konjunkcio (kötőszó)
Szó, amely azonos szerepű mondatrészeket köt össze a mondaton belül.
konsonanto (mássalhangzó)
Fonéma, amelyet a levegő valamilyen akadályával képzünk.
lateralo (oldalhang)
zárhang
modo (mód)
Azon igealakok kategóriáinak egyike, amelyek a beszélőnek a mondandóhoz való hozzáállását fejezik ki. Az ige módjai az eszperantóban főnévi igenév, kijelentő mód, felszólító/óhajtó mód és feltételes mód.
nazalo (orrhang (nazális))
Mássalhangzó, amelyet teljes ajakzárral ejtünk. A levegő az orron át áramlik.
negacio (tagadás)
Tagadó szó
netransitiva (tárgyatlan)
(igei) Nem lehet tárgya
nominativo (alanyeset)
Főnév vagy főnévszerű szó, amely jelöletlen (elöljárószó vagy tárgyrag).
numeralo (számnév)
Szó, amely számot jelöl.
objekto (tárgy)
Mondatbeli szerep, amely azt mutatja meg, amire irányul az állítmány cselekvése. Néha 'közvetlen tárgynak' is hívjuk, szemben a 'közvetett tárggyal'. A közvetett tárgy ebben a nyelvtanban al-vonzatként szerepel. A közvetlen tárgyat néha tárgyesetű tárgynak is nevezzük. A közvetett tárgy hagyományosan részesesetű tárgynak is nevezhető.
participo (melléknévi igenév)
Szó, amely cselekvést vagy állapotot jelöl, mint az alanya vagy tárgya tulajdonságát.
pasivo (szenvedő szerkezet)
A "fordított" mondatszerkezet egy fajtája, amelyben az, ami (cselekvő szerkezetben) tárgy, alanyként jelenik meg.
plozivo (plozív)
Mássalhangzók, akadályhangok, amelyek képzésénél a kiáramló levegő akadályba ütközik
pluralo (többes szám)
Nyelvtani többes szám: több, mint egy vmi
predikativo (állítmányi mellékmondat)
Önálló mondatrész, amely az alanyt vagy a tárgyat az ige által írja le.
predikato (állítmány)
A mondat főigéje. Ige, amelynek rendszerint van alanya.
prefikso (előképző)
Elő- és utóképzők, amelyeket más szógyökökhöz vagy elé teszünk.
prepozicio (elöljárószó)
Szó, amely az utána álló mondatrész mondatbeli szerepét mutatja meg.
preterito (múlt idő)
Igealak, amely múltidejű cselekvést vagy állapotot fejez ki.
prezenco (jelen idő)
Igealak, amely jelenidejű cselekvést vagy állapotot fejez ki.
pronomo (névmás)
Szó, amelyet főnévi mondatrész helyettesítésére használunk.
singularo (Egyes szám)
Nyelvtani egy-szám
subjekto (alany)
Mondatbeli szerep (cselekvő mondatban) arra utal, ami az állítmány cselekvését végzi.
subjunkcio (alárendelő kötőszó)
szó, amely mellékmondatot vezet be
sufikso (utóképző)
Képző, amelyet más szógyökök után teszünk.
suplemento (értelmező (jelző))
(Nem igei szó) közvetlen leírása, amelynek a leírt szóhoz fűződő kapcsolatát a jelölő (elöljárószó vagy tárgyeseti végződés) mutatja.
transitiva (tárgyas)
(ige) lehet mellette tárgy.
verbo (ige)
Szó, amely cselekvést vagy állapotot fejez ki, és amely a mondat állítmánya lehet. De igének tekinthetjük a főnévi igenevet, bár az ilyen igealak rendszerint nem lehet állítmány.
vibranto (zöngés hangzó (vibráns))
A mássalhangzókat a kiáramló levegő akadályba ütközésével képezzük.
vokalo (magánhangzó)
Nyelvi hang (fonéma), ahol a levegő akadálytalanul halad és amely hangsúlyos is lehet.
vokativo (megszólító eset)
Mondatbeli szerep, amely azt mutatja, hogy kire irányul a kijelentés.
volitivo (óhajtó mód)
Igemód, amely azt mutatja meg, hogy egy cselekvés nem valós, hanem csak szándékolt.
vorteto (szóelem (nyelvi elem [morféma]))
Szó, amelynek nincs végződése, de amely olyannak jelenik meg a mondatban, amilyen.
Vissza a tetejére