Az alábbiakban röviden ismertetjük a nyelvtanban használt fontos nyelvtani kifejezéseket. A magyarázatok az eszperantó nyelvtan szempontjából vannak megfogalmazva. Más (eszperantó vagy más nyelvek) nyelvtanában a kifejezéseket néhány más módon is használhatják. A lernu!-nyelvtanban szereplő kifejezések többé kevésbé követik Kalocsay és Waringhien Plena Analiza Gramatiko-jának használatát.
- adjekto (kiegészítő)
- Mondatrész, amely megmondja, milyen módon, melyik helyen, melyik időben, milyen eszközzel stb. történik az állítmány cselekvése (vagy állapota)Minden mondatrész az állítmányon, alanyon, tárgyon és állítmányi mellékmondaton kívül kiegészítő.
- adverbo (határozószó)
- Szó, amely valami olyan leírására szolgál, ami nem főnév, vagy főnévszerű szó (tehát ige, melléknév, melléknévszerű szó, más határozó- vagy határozószerű szó vagy egész mondat).
- afikso (Képző (elő- és utóképző))
- Szógyök, amelyet főképpen összetett szavak képzésére használunk: utóképző vagy előképző.
- afrikato (zárhang (affrikáta))
- Mássalhngzó teljes zárral képezve, amelyet megszakítunk, de csak annyira, hogy a levegő át tudjon jutni.
- aktivo (cselekvő mondat)
- A rendes mondatfaj, amelyben az alany végzi az állítmány cselekvését. Ld. szenvedő szerkezet.
- akuzativo (tárgyeset)
- Az -N jel.
- apozicio (értelmező)
- Mondatrész, amely közvetlenül egy másik mondatrész előtt áll és ugyanazt fejezi ki más szavakkal.
- epiteto (jelző)
- Melléknév, melléknévszerű szó, határozószó vagy határozószerű szó, amely közvetlenül egy másik szóra vonatkozik.
- finitivo (ragozott ige)
- Igealak, amelyet állítmányként használhatunk.
- frikativo (réshang)
- réshang
- futuro (jövő idő)
- Igealak, amely jövőidejű cselekvést vagy állapot fejez ki.
- imperativo (felszólító mód)
- Igei mód, amely parancsot jelöl (az óhajtó mód egyik használata eszperantóul.
- indikativo (kijelentő mód)
- Igei mód, amely valós cselekvésekre és állapotokra utal.
- infinitivo (főnévi igenév)
- Igei mód, amely semlegesen nevez meg egy cselekvést vagy állapotot, anélkül, hogy megmutatná, hogy valós dologról, akaratról vagy képzeletről van szó.
- interjekcio (felkiáltó szó)
- Felkiáltó szó
- kondicionalo (feltételes mód)
- Igei mód, amely nem valós, elképzelt vagy fantasztikus cselekvéseket, állapotokra utal.
- konjunkcio (kötőszó)
- Szó, amely azonos szerepű mondatrészeket köt össze a mondaton belül.
- konsonanto (mássalhangzó)
- Fonéma, amelyet a levegő valamilyen akadályával képzünk.
- lateralo (oldalhang)
- zárhang
- modo (mód)
- Azon igealakok kategóriáinak egyike, amelyek a beszélőnek a mondandóhoz való hozzáállását fejezik ki. Az ige módjai az eszperantóban főnévi igenév, kijelentő mód, felszólító/óhajtó mód és feltételes mód.
- nazalo (orrhang (nazális))
- Mássalhangzó, amelyet teljes ajakzárral ejtünk. A levegő az orron át áramlik.
- negacio (tagadás)
- Tagadó szó
- nominativo (alanyeset)
- Főnév vagy főnévszerű szó, amely jelöletlen (elöljárószó vagy tárgyrag).
- numeralo (számnév)
- Szó, amely számot jelöl.
- objekto (tárgy)
- Mondatbeli szerep, amely azt mutatja meg, amire irányul az állítmány cselekvése. Néha 'közvetlen tárgynak' is hívjuk, szemben a 'közvetett tárggyal'. A közvetett tárgy ebben a nyelvtanban al-vonzatként szerepel. A közvetlen tárgyat néha tárgyesetű tárgynak is nevezzük. A közvetett tárgy hagyományosan részesesetű tárgynak is nevezhető.
- participo (melléknévi igenév)
- Szó, amely cselekvést vagy állapotot jelöl, mint az alanya vagy tárgya tulajdonságát.
- pasivo (szenvedő szerkezet)
- A "fordított" mondatszerkezet egy fajtája, amelyben az, ami (cselekvő szerkezetben) tárgy, alanyként jelenik meg.
- plozivo (plozív)
- Mássalhangzók, akadályhangok, amelyek képzésénél a kiáramló levegő akadályba ütközik
- pluralo (többes szám)
- Nyelvtani többes szám: több, mint egy vmi
- predikativo (állítmányi mellékmondat)
- Önálló mondatrész, amely az alanyt vagy a tárgyat az ige által írja le.
- prefikso (előképző)
- Elő- és utóképzők, amelyeket más szógyökökhöz vagy elé teszünk.
- prepozicio (elöljárószó)
- Szó, amely az utána álló mondatrész mondatbeli szerepét mutatja meg.
- preterito (múlt idő)
- Igealak, amely múltidejű cselekvést vagy állapotot fejez ki.
- prezenco (jelen idő)
- Igealak, amely jelenidejű cselekvést vagy állapotot fejez ki.
- pronomo (névmás)
- Szó, amelyet főnévi mondatrész helyettesítésére használunk.
- singularo (Egyes szám)
- Nyelvtani egy-szám
- subjekto (alany)
- Mondatbeli szerep (cselekvő mondatban) arra utal, ami az állítmány cselekvését végzi.
- subjunkcio (alárendelő kötőszó)
- szó, amely mellékmondatot vezet be
- substantivo (főnév)
- Szó, amely szerepelhet alanyként, tárgyként, megszólító esetként, határozóként, jelzőként, értelmezőként vagy állítmányként.
- sufikso (utóképző)
- Képző, amelyet más szógyökök után teszünk.
- suplemento (értelmező (jelző))
- (Nem igei szó) közvetlen leírása, amelynek a leírt szóhoz fűződő kapcsolatát a jelölő (elöljárószó vagy tárgyeseti végződés) mutatja.
- transitiva (tárgyas)
- (ige) lehet mellette tárgy.
- verbo (ige)
- Szó, amely cselekvést vagy állapotot fejez ki, és amely a mondat állítmánya lehet. De igének tekinthetjük a főnévi igenevet, bár az ilyen igealak rendszerint nem lehet állítmány.
- vibranto (zöngés hangzó (vibráns))
- A mássalhangzókat a kiáramló levegő akadályba ütközésével képezzük.
- vokalo (magánhangzó)
- Nyelvi hang (fonéma), ahol a levegő akadálytalanul halad és amely hangsúlyos is lehet.
- vokativo (megszólító eset)
- Mondatbeli szerep, amely azt mutatja, hogy kire irányul a kijelentés.
- volitivo (óhajtó mód)
- Igemód, amely azt mutatja meg, hogy egy cselekvés nem valós, hanem csak szándékolt.
- vorteto (szóelem (nyelvi elem [morféma]))
- Szó, amelynek nincs végződése, de amely olyannak jelenik meg a mondatban, amilyen.